Tegnap az EurActiv.hu híról adta, hogy az eurócsoport pénzügyminisztereinek hétfői megállapodása ellenére Németország és Finnország kifarolt az ESM megállapodás mögül, és ezért a kétnapos európai csúcsértekezlet fontos döntései júniusra csúszhatnak (EurActiv.hu 2011.03.24.) Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy megengedhetetlennek tartotta, hogy a jelenlegi gazdasági bizonytalanságok idején úgy tűnjön, hogy az EU-nak nincsen vezetése. Azt az utasítást adta, hogy a kormányfők Líbiáról szóló munkavacsorája alatt az eurózóna pénzügyminisztereinek tanácsadói találjanak megoldást a vitás kérdésre annak érdekében, hogy a piacok nyitása előtt reggel be lehessen jelenteni a jó hírt.
Van Rompuy váratlanul nagy sikert ért el azzal, hogy az elvileg csak az eurózóna számára kötelező, a maastrichti kritériumokat kiegészítő Európaktumot sikerült majdnem teljes európai egyezménnyé szélesítenie azzal, hogy az eurózóna 17 tagállama mellé sikerült felsorakoztatni további hat országot – lényegében csak a tárgyalásokból való kihagyottság miatt sértett csehek, a kollektív béralkuikat féltő svédek és az adórendszerét féltő Magyarország maradt ki (EurActiv.hu 2011.03.24. – másik jelentés). Éjjeli sajtótájékoztatóján Van Rompuy kijelentette, hogy kint maradók „később csatlakozhatnak”. Nagy-Britannia nem vesz részt a monetáris unióban, ezért az üzenet Orbánnak, Necasnak és Reinhardnak szólt.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) nevű intézmény az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) váltja fel, és két részből fog állni. Az ESM egyrészt rögzíti, hogy a finanszírozási nehézségekbe került tagállamok milyen intézkedéseket kell tegyenek, illetve hogyan kell együttműködjenek az EU-val és a pénzügyi válságkezelésben jártasabb IMF-fel. Másrészt az ESM tartalmaz egy állandó válságalapot, amelynek egy részét alaptőkeként, egy részét garantáltan a tagállamoktól lehívható pénzügyi kötelezettségként a bajba jutott tagállamok hitelezésére lehet fordítani. Az EFSF már sikeresen kihúzta az államcsődből Görögországot és Írországot, és most állandósítják, hogy hihetőbbé váljon az euró fiskális megalapozottsága.
Március 22-én az eurózóna pénzügyminiszterei egy olyan tervet vázoltak fel, ami szerint az alaptőkét három részletben kellett volna befizetni. Németországra összesen 22 milliárd euró jutna, de szerdán a német pénzügyminiszter közölte, hogy ezt a kötelezettséget csak öt részletben tudja az ESM részére rendelkezésre bocsátani. Merkel azért próbált egy kis haladékot szerezni, mert az ESM német feltőkésítésének ötlete nagyon népszerűtlen hazájában, és a kereszténydemokraták legalább annak a látszatát szerették volna fenntartani, hogy valamit sikerült a német érdekből megmenteni.
Az EU szakértői azonban úgy gondolták, hogy az elhúzódó befizetések miatti alacsonyabb kezdő alaptőke miatt annak a lényegi értelme veszne el. Az ESM ugyanis úgy lett megtervezve, hogy a maximális hatásfokkal működjön – vagyis az AAA besorolású tagállamok garanciája a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljön az ESM-en keresztül is, és így a rossz hitelminősítésű adósok, például Portugália, egy AAA minőségű „kezessel” javíthassák saját hitelképességüket. Németország azt akarta elérni, hogy a nem AAA minősítésű tagállamok tegyenek be több pénzt az alapba.
Amíg a kormányfők Líbiáról vitatkoztak, a tanács épületébe hívták az EU monetáris uniójához tartozó tagállamok pénzügyminisztereinek tanácsadóit. Az ötven szakértő, aki között olyan tudós is akadt, mint Hans Gerooms a genti egyetemről és Nikolaus Meyer Landgut, a német EU Állandó Képviselet karrier-diplomatája, addig dolgoztak, amíg a kormányfők elé nem terjeszthető, az ESM eredetileg kitűzött céljait teljesítő megoldást nem találtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése